Szarajevótól Mosztárig kb. két óra az út. Egy része a vakítóan zöld Neretva folyó völgyében vezet. Emlékszem, gyerekkoromban Dél-Dalmáciába menet Apa mindig figyelmeztetett a táj szépségére, hogy nézzük ezt a csodálatos völgyet, a smaragdszínű folyót, miközben én persze a hátsó ülésen mindig valamilyen könyvbe temetkeztem. A völgy, a hegyek gyűrődései, a kékeszöld víz látványa mind-mind kárpótolja az utast a hosszú útért, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az útvonalat.

Mosztár csodálatos.

Az Öreg hídtól meglehetősen messze tudtunk csak parkolni. A parkolóóra szerint 1,5 KM-et kellett volna bedobni óránként. Csak aprót fogadott el, és vissza sem adott, így megpróbáltam felváltani egy környéken található irodában a pénzt. Mondom, mire kéne az apró, mire a pultos hölgy legyintett egyet: Ó, maguk csak sétálgassanak nyugodtan, senki sem dob bele egy garast sem… Rendben, ha nem, hát nem… Először lesétáltunk a folyópartra, és megmártottuk a kezünket a jéghideg vízben.

Alulról közelítettük meg a Csontváry által is megfestett hidat. (Stari most) A táj valóban festői, palettára kívánkozik. A töméntelen turista már kevésbé. Miért, miért romlik el minden attól, ha túl sok ember lepi meg? Pedig micsoda szépség, micsoda gyönyörűség maga a híd is, és az egész völgy!

A 450 éves mosztári híd ellen a délszláv háborúban,1993. november 8-án indítottak a horvátok tüzérségi támadást, pár óra alatt lerombolták, hogy aztán majd 9 év és nemzetközi összefogás kelljen az újraépítéséhez. A felújításának magyar vonatkozása is van, a magyar békefenntartó SFOR alakulat katonái emelték ki a Neretvából a több tonnás kődarabokat.

A híd végül nemzetközi összefogás eredményeként épült újjá 2004-ben, majd 2005-ben a világörökség része lett.

A hídra vezető több száz éves kövek csak úgy fénylenek a napsütésben (gyanítom esőben nem olyan nagy élmény itt sétálni). Magán a hídon is kis peremek gondoskodnak arról, hogy felfelé és lefelé menet az ember ne csússzon meg. A híd mindkét oldalán hangulatos utcákon kis boltocskák kínálják keleti jellegű portékáikat, a Szarajevóban látottakon kívül csodás kasmírkendők, és néhány művészi kézműves termék is kapható. Az éttermek már nagyon turistásak, drágábbak, nem olyan autentikusak, mint a fővárosban, el is határozzuk, hogy csak fagyizni fogunk, és inkább majd út közben térünk be valahová. A nyüzsgés ellenére mindenkinek ajánlom Mosztár meglátogatását, még akkor is, ha Dubrovnikban nyaralunk, és onnan megyünk el kirándulni egy napra.

Mosztár után tovább folytattuk utunkat Neum felé, másfél óra volt az út. Ugyanis a nyüzsgős és drága Dubrovnik helyett inkább itt foglaltunk szállást, méghozzá a Grand Hotel Neumban. Remek választás volt! Három csillagos árakon négy csillagos szolgáltatás és étkezés! A tengerre néző szoba hatalmas (35 m2),  akár egy négytagú család is belefér benne. Az étkezés választéka és minősége vetekszik a horvát 5*-os szállodákéival, sőt, ilyen finom rántott tintahalat még étteremben nem ettem.

TIPP:  Annak, aki Dél-Dalmáciában gondolkodik, szívből javaslom, hogy szálláshelyéül Neumot válassza, mert innen rengeteg kirándulási lehetősége lesz (Mosztáron kívül Medjugorje, Dubrovnik, vagy akár még Korcula is).

Az első részért kattints ide.

Szilágyi Szabina (pihiszuszi.hu)