Ha az ember párja félmaratonokat fut, néha alkalma van rá, hogy eljusson olyan helyekre is, ahová egyébként nem menne el. Például Dubrovnikba. Ezt a várost az átlagos autós utazó már nagyon-nagyon messzinek tartja és inkább kihagyja. Hát, öreg hiba!!! Jártam már Dubrovnikban többször is, igaz, nagyon régen… Így most sikerült újra lenyűgöznie!
De kezdjük az elején! Amikor kiderült, hogy tavasszal Dubrovnikba megyünk, rögtön kitaláltam, hogy csakis Bosznián keresztül utazzunk és látogassunk el út közben Szarajevóba és Mosztárba is. Ezt elég nehéz volt lenyeletnem a párommal, aki mindig is a gyorsabb, autópályás útvonalakat részesíti előnyben. Végül úgy döntöttünk, megszállunk a bosnyák fővárosban és így minden kényelmesen belefér. A Budapest-Szarajevó táv amúgy 7,5-8 óra alatt megtehető, de a budapesti dugó és egy bosnyák alagútépítés miatt nekünk kilenc óra kellett hozzá. A szlavóniai Đakovo után léptük át a horvát-bosnyák határt, és a Doboj–Zenica útvonalat választottuk. Bosznián belül csak Zenica és Szarajevó között épült ki az autópálya, a többi útszakasz meglehetősen forgalmas autóút.
Érdemes ennyit bevállalni? Mindenképp nagy IGEN a válasz.
Szarajevóban – április 25-én – nyári meleg fogadott minket. Puritán, egyszerű szállodába foglaltunk szobát, három csillagosnak mondta magát, de az a harmadik eléggé vitatható - viszont kellemes, hűvös szobát kaptunk, olcsó pénzért. Az elhelyezés és a kiszolgálás egy kissé „bosnyákos” volt, az ágyunkra például ágyterítő gyanánt a sötétítőfüggöny volt ráterítve, így az ablakról értelemszerűen hiányzott. Reggel az étteremben kb. 15 percet kellett várni a pincérre – átugrott a szemközti boltba, mert elfogyott a nemtudommi.
A városba gyalog sétáltunk be. Nem volt épp közel, úgyhogy visszafelé inkább taxival mentünk, teljesen megfizethető árban volt, 7 KM (konvertibilis márka) borravalóval együtt. Pesten nem kaptam boszniai fizetőeszközt abban a pénzváltóban, amelybe betévedtem, de most a városközpontban sikerült beváltanom az eurót. Az út a Miljacka folyó mentén vezetett, számos kis hidacska köti össze a két partot. A valaha (titói idők) békében élő három nemzetiségű és négy vallású (ortodox szerb, katolikus horvát, muzulmán bosnyák és zsidó), de valójában igazi multikulti város - mely 1984-ben még téli olimpiát is rendezett - még mindig nem heverte ki a délszláv háború rombolását. Sétánk során sok szétlőtt és számos romos házat láttunk, melyeket nem sikerült még sem felújítaniuk, sem eltüntetniük az 1992-1995 között lezajlott harcok óta. A háború teljesen értelmetlen, 3,5 évig tartó szarajevói ostroma után majd egy évig tartott a város rendbetétele. Aki kíváncsi az itt történtekre, és hogy hogyan csempészték be a városba az ostrom alatt az élelmet, látogasson el az Alagút múzeumba.
Mielőtt bevettük magunkat a Baščaršijába, megmutattuk lányunknak a Latin hidat, ahol az első világháború kitörésének ürügyéül szolgáló merénylet történt Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen. Jugoszlávia idejében a hidat Gavrilo Principnek hívták, akit a szerbek nemzeti hősként tiszteltek és akit ma már csak terroristának titulálnánk. A Baščaršijára nagyon él, nagyon hangulatos és idegenforgalmi szempontból is ideális. Itt aztán lehet bóklászni a keleti hangulatot árasztó szűk kis utcácskákban, alkudozni a rézedényekre, tarka szőnyegekre, fejkendőkre, kóstolgatni a serbetben úszó baklavát.
Mit együnk Szarajevóban? A város a húsevők paradicsoma, tehát csakis csevapot, pljeszkavicát. Keressünk egy ćevabdžinicát, olyat, ahol csak ilyesmit árulnak! Van belőlük bőven. A csevapot – lehet 5 db-ot (10 dkg), 10 db-ot (20 dkg) és 15 db-ot (30 dkg) kapni – hússzafttal átitatott, roston melegített lepénnyel tálalják, és apróra vágott hagymával. A hús olyan ízletes, amilyet sem Szerbiában, sem Horvátországban nem találunk. A vegetáriánusok burekdžinicát keressenek és válasszanak kedvükre a túrós, spenótos stb. burek között (nekünk a hagyományos túrós a kedvencünk).
Mit lehet vásárolni Szarajevóban? Rézedényeket minden mennyiségben, dzsezvákat (ebben főzik a török kávét), csészéket, tálakat, ibrikeket, egyéb csecsebecséket. Keleti szőnyegeket, táskákat, szütyőket, bocskorokat, magokat, édességeket – halvát, baklavát, rahatlokumot, cukormázzal bevont almát.
TIPP: aki Szarajevóban jár, okvetlenül térjen be valamelyik mecsetbe (Gazi Huszrev bég dzsámi, Királymecset stb.) és a katolikus székesegyházba is.
